KRÓNIKÁS: Nagyon régen történt, amiről most hallani fogtok. Olyan régen, hogy nem is lehet tudni pontosan, milyen lakásban éltek, milyen ruhában jártak, hogyan közlekedtek az emberek, jártak-e iskolába és mivel játszottak a gyerekek, de nem is ez a lényeg.

A fontos az, ami történt Két évezreddel ezelőtt Jézus Krisztus, az Isten Fia jött el közénk, hogy megmutassa nekünk, hogyan éljünk olyan életet, amellyel másoknak is örömet szerzünk. Mit tegyünk, hogy akiket szeretünk – szüleink, tanáraink, testvéreink, iskolatársaink, sőt még azok a kis lüke gyerekek is a közeli játszótérről – nekünk köszönhetően egy kicsit nyugodtabbak, kedvesebbek, boldogabbak legyenek.

Jézus érkezése váratlan volt. Beszéltek Messiásról az emberek, hiszen egykor megjövendölték a próféták is. Melyik nép ne szeretett volna látni egy nagy királyt az ország trónján, aki mindenkinél erősebb, mindenkinek segít, és soha nem ürül ki az arannyal, ezüsttel, gyémánttal teli palotája!

Jézus azonban nem meghódítani jött a világot, hanem megváltani. Megszabadítani minden rossztól, minden bűntől, ami az emberiség létezése óta összegyűlt.

Jézus számára sem volt könnyű Isten parancsait teljesíteni, mert egészen egyszerű emberként kellett élnie az életét. Nem bank- vagy gyártulajdonos családba, még csak nem is egy hollywoodi világsztár gyermekeként látta meg a napvilágot.

KRÓNIKÁS:

József nagyon szereti Máriát. Nagyon szereti a kisgyermekkel együtt is, de nem érti, hogy Jézus miért nem lehet a szerelmük gyümölcse. Imádkozik, hogy felismerje Isten akaratát.

Valljuk be, József gyötrődése teljesen érthető, hiszen ez az alkalom volt az első és egyben az utolsó is a világtörténelemben, hogy Isten ennyire közeli kapcsolatba került teremtményeivel. Kiválasztott fia, Jézus számára egy földi édesanyát, aki mellé mindössze a párját, Józsefet adta támaszul a gyermek felneveléséhez.

KRÓNIKÁS:

Sok idő nem volt a tépelődésre! Jézus is, mint bármelyik újszülött, kilenc hónap után jelezte édesanyjának, hogy elérkezett az idő, ő bizony szeretné elkezdeni a földi életét.

Mivel ember lett, honnan tudhatná, hogy csak egy sivár barlang várja, ahová az állatokat szokták behajtani a zord idojárás elől a pásztorok. Az angyalok persze tudták, hogy nem lehet baj, valahogy megoldódik minden, mert Jézus teljesíteni fogja Atyja, az Isten akaratát. Vidám dallal ünnepelni hívják a pásztorokat.

KRÓNIKÁS:Képzeljük csak el, mi történne, ha teljesen váratlanul megszólítanának bennünket az angyalok! Nos, hát valahogy úgy, ahogy mi tennénk, olyan faramuci módon fogadták a pásztorok is a Megváltó születésérol szóló dalt.

1 PÁSZTOR:Hallottad, amit én hallottam?

2 PÁSZTOR:Honnan tudjam, hogy te mit hallottál? Talán képzelődsz, talán nagyon elfáradtál, és kótyagos lett a fejed!

3 PÁSZTOR:Ki kótyagos? Ki itta le magát megint a sárga földig?

4 PÁSZTOR:Miről beszéltek? Én süket vagyok egy kicsit, de határozottan hallottam az angyalok énekét! Nagyon szépen énekeltek! Azt mondják, hogy megszületett a Megváltó, és hívnak bennünket, hogy mi is köszöntsük őt! Azt mondják, hogy ma mindenkinek vigadnia kell! Nagy vigasság lesz az istállóban!

1 PÁSZTOR:Na ugye! Csak azt nem értem, hogy miért egy düledező istállóba invitálnak bennünket! Hát hogyan születhet ilyen lepusztult helyen a mi Megváltónk?!

2 PÁSZTOR:Biztos, hogy ezek igazi angyalok voltak? Biztos, hogy igazat mondtak? Biztos, hogy jászolban fekszik a Messiás? Nem akarnak becsapni bennünket, hogy jót nevessenek rajtunk?

3 PÁSZTOR:Ki akar nevetni rajtunk? Majd én megmutatom, hogy velem nem jó ujjat húzni!

4 PÁSZTOR:Na-na-na-na-na! Lassan a testtel! Az angyalok nem akarhatnak becsapni bennünket, mert akkor nem lennének angyalok! Ha pedig angyalok, akkor igazat mondtak! Ha pedig igazat mondtak, akkor én meg azt mondom, hogy tüstént szedjük össze magunkat, és menjünk az angyalok után!

1 PÁSZTOR:És üres kézzel akarunk beállítani Jézus köszöntésére?

2 PÁSZTOR: Most kivételesen nem is mondasz butaságot! Ki kellene találni, hogy milyen ajándékot vigyünk neki!

3 PÁSZTOR:Kapjunk föl egy-egy báránykát, és adjuk oda Máriának és Józsefnek, hogy legalább tudjanak enni valamit néhanapján, ha már ennyire szegények.

4 PÁSZTOR:Énekeljünk el mi is egy nótát, mutassuk meg az angyaloknak, hogy mi is tudunk szépen énekelni! Meg hát könnyebb menetelni, ha szól egy szép dal, nem igaz?